"Az egészségemért folytatott másfél éves harc rádöbbentett, hogy van, ami mindennél fontosabb."

Dévai Boglárkát 2 évvel ezelőtt az egész ország ünnepelte, miután a glasgow-i Tornász Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett. A fiatal lánnyal aztán rövid időn belül megfordult a világ, és sajnos nem a győzelmi mámornak köszönhetően. Egy aprónak tűnő sérülés miatt közel másfél éves pokoljárás következett számára, de akaraterejének köszönhetően felépült. Március elején tért volna vissza az elitbe, de az élet ismét közbeszólt…

– Kezdjünk kicsit távolabbról. 2018 nyarán a 3 éves munkád gyümölcse érett be. Eb-t nyertél, ráadásul a magyar tornasport női szakágában 20 éve nem volt erre példa.

– Igen, nagyon boldog voltam. Egy Európa-bajnoki címet megnyerni hosszú idő után az megtisztelő is volt. Örültem, hogy Európa csúcsára tudtam érni. Amikor 5 évesen elkezdtem ezt a sportot, nem gondoltam, hogy valaha ilyen szinten leszek. Az Eb-arany még nagyobb löketet adott ahhoz, hogy motiváltan vágjak neki az őszi vb-nek, és esetleg ott is döntőbe kerüljek.

Boglarka Devai. 2018 European Championships. TF. VT

(null)

Dévai győztes ugrása, 2019-ből.

– Aztán jött a hidegzuhany, egy ártatlannak tűnő balesettel.

– Nagyon rosszkor jött ez az egész. Az országos bajnokság lett volna az első őszi versenyem, és azon a héten -ha jól emlékszem a hétfői napon-  az egyik korlátgyakorlat közben belerúgtam véletlenül az alsó karfába egy felsős kör közben. Úgy voltam vele, hogy ez sokszor előfordult már velem, és nem is gondoltam, hogy bármi probléma lesz belőle.

"Aztán lett egy hatalmas duzzanat a bal nagylábujjamon, és erős fájdalmaim is voltak. Mivel ez az edzésekben is akadályozott, elmentem orvoshoz."

Különböző kezelések és egy kisebb műtét után egy kórházi fertőzést kaptam, és emiatt még azon az őszön volt két műtétem, aztán 2019 tavaszán még egy. Az utolsó, ötödik operációmra 2019 novemberében került sor.

– Az a hétfői nap sokszor előjön?

-Inkább azt mondanám, hogy az elmúlt másfél év, 2019 végéig nagyon sokszor előjött. Bármelyik része, vagy szakasza. Viszont mivel januárban újra el tudtam kezdeni dolgozni, egyre kevesebbszer jutnak eszembe ezek a rossz dolgok.

"Idén tényleg tudtam a felkészülésre koncentrálni, és ez nagyjából el is feledtette velem ezt az időszakot, de azt azért nem tudom mondani, hogy örökre kiment a fejemből."

Örömmámor: Dévai Boglárka és edzője, Glasgowban.

Fotó: Julian Finney/Getty Images

– Lelkileg milyen fázisokon mentél keresztül, hogy lehet ezt túlélni?

– Utólag összeszámolgattuk, hogy a másfél évből közel felet mankózással töltöttem. Ez visszagondolva elég durva. Azt tudnám mondani, hogy az Eb utáni és a tavaly év elejei szakasz volt a legrosszabb. A novemberi műtét már nem hatott meg annyira, mert tudtam, hogy csak egy egyszerű korrekciós beavatkozás lesz.

– Úgy tudom, hogy azóta az álmod az olimpia, amióta láttad Berki Krisztiánt a londoni döntőben. Ő is hosszú ideje küzd egy alattomos sérüléssel. Érzel némi párhuzamot a kettőtök karierrje közt? Motivál az ő hozzáállása?

– Mindenkiről példát lehet venni. Annyi különbség azért van köztünk, hogy korban eléggé eltérünk egymástól. Ettől függetlenül elég sok hasonlóság van, és erőt ad látni, hogy vannak olyan magyar és külföldi tornászok, akik egy sérülés után kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de vissza tudnak térni.

– Másfél év kőkemény harc után felcsillant a remény: ismét versenyen indulsz. 

– Már év elején úgy éreztem, hogy fejben és testben is rendesen neki tudok állni a felkészülésemnek. Természetesen óvatosan kezdtem, mert a novemberi műtétem után is volt egy 6 hetes kihagyásom, amikor nem mozogtam semmit. De most úgy voltam vele, hogy ez alatt a 2 és fél hónap alatt elég sok elemet vissza tudtam hozni a régiek közül, és a fizikális erőnlétemet is visszanyertem.

"Persze közel sem tartok ott, mint a 2018-as Eb-n voltam, de nagyon vártam, hogy végre versenyezhessek, ilyen hosszú idő után."

A magyar lány a világ egyik legnehezebb gyakorlatával indult 2018-ban.

Fotó: Jack Thomas/Getty Images

– Aztán jött a koronavírus és megint átíródott minden.

– Először a dohai verseny lett lemondva az egészségünk előnybe helyezése miatt, de úgy volt, hogy a Matolay Emlékversenyen el tudok indulni haza pályán, azonban az élet ebbe is beleszólt. Március 13-án volt az utolsó edzésünk. Tényleg nagyon gyorsan terjed ez a járvány, és nem lehet az egészséget kockáztatni. Kettős érzelmek vannak bennem.

"Egyrészt nagyon vártam a visszatérést, másrészt ilyen másfél év után azt is tudom mondani, sőt inkább azt mondom, hogy az egészség fontosabb. Ez az időszak elég sok mindent megtanított. Rájöttem, hogy bizony vannak olyan dolgok, amikkel nem szabad játszani."

– Ennyi hullámhegy és hullámhölgy után, miként lehet minden nap lelkesen felkelni? 

– Ami késik, nem múlik. Nyilván nem tudni, hogy ez a dolog most meddig fog tartani a világban, de ettől függetlenül ugyanúgy bennem van a visszatérés vágya, sőt talán még jobban, mint eddig.

"Ha nem is tudunk edzeni, itthoni erősítéssel azért próbálom karban tartani magam, és nagyon várom hogy mikor jön el az én időm."

– Ezek szerint eszedbe sem jutott feladni az olimpiai álmot?

– Mindenképp megcélzom a 2024-es játékokat. Bár már nem a legfiatalabbak között leszek, de mégsem legöregebbként tudnék kvalifikálni. A lehetőség még ott lesz, és természetesen próbálok is vele élni.

Dévai Boglárka Európa-bajnok tornász köszöntése a Haladás stadionban

Gratula, köszönet, és büszkeség! 😉

Bogi rendületlenül hisz benne, hogy lesz még miért ünnepelni.

– Hogy telnek most a mindennapjaid?

– A négy fal között nagyon nehéz. Csúnya ezt mondani, de kimozdulni sem szeretnék.

"Nem akarom, hogy a családtagjaimnak, vagy magamnak problémát okozzak azzal, hogy elkapom ezt a vírust."

Mivel egyetemista vagyok, és a múlt héten volt a tavaszi szünet, így egy kicsit lazább volt. Ezen a héten már lesz néhány beadandó és tanulnivaló. Közben erősítek itthon. Ezt úgy tudnám leírni, hogy minden izomcsoportot megpróbálok erősíteni, bár az itthoni mozgás az azért teljesen más, mint a tornatermi.

"Amikor műtötték a lábam, alig egy hónap alatt fele akkora lett, mint a másik. Az izmok nagyon gyorsan leépülnek, ezért elengedhetetlen, hogy mozogjunk, még akkor is, ha ez nem ad olyan terhelést mint egy-egy edzés."

– Van-e öröm az ürömben, találsz-e pozitívumot a helyzetben?

– A szüleimmel jóval több időt tudok most tölteni, valamint – ha nem is személyesen -, de telefonos kapcsolattal a közeli ismerősökkel, barátokkal szintén. Az igazat megvallva, még nem rázódtam bele ebbe a távoktatásos dologba, de szerintem így a tanulásra is több időt tudok szakítani, mint eddig.

Borítókép: Catalin Soare/picture alliance via Getty Images